"Barátok közt a hallgatás az igazi beszélgetés. Nem a szavak számítanak, hanem az, hogy nincs szükségük rájuk."

Hallgatásomnak több oka is van. Annyi minden történt körülöttem, hogy nem győzőm kapkodni a fejemet. A pozitív élmények között persze vannak negatívak, (de ezeket inkább felejtsük is el) . A legjobb, ami történhetett velem az, hogy Međugorje-éban lehettem, ahol "közel van az ég :) a földhöz". Sok problémát el tudtam hessegetni magamtól, és igyekszem továbbra is ezen az úton haladni.  Következő időben a megbocsátás lesz az igazi feladatom. Kemény dió, lesz időm megrágni.  A varrásról továbbra sem mondtam le, varrogatok, de most semmi új nem pattan ki a fejemből :( egyenlőre, ruhákat javítgatok. Illetve próbálgatom a szárnyaimat és főleg a határaimat a tervezésben is. Élvezem a tervezést és az ezzel járó munkafolyamatokat, a kivitelezését egy ruhának. Amikor büszke lehetek saját munkámra, no meg a megérdemelt elismerések mindig jól esnek az embernek.

Környezetvédelem tudata a varrásban :)

Az ötlet már sokkal előbb motoszkált bennem, mielőtt még megkaptam e-mailben az értesítést erről a kezdeményezésről. Igaz az első gondolatom az volt, hogy kell egy új szoknya, és van itthon pár elhasznált farmer meg maradék kord anyagom. Ezt a kettőt párosítottam így készült el az első re-szoknyám :), amit megspékeltem egy kis gépi hímzéssel is. Másik ok sajnáltam kidobni a farmer anyagokat, mert azért vannak részei, amik még használhatókat. Közbe jött egy e-mail is itt megnézheted. Szóval mindenképp hasznosan jártam el, a környezet számára és saját magam számára is.  

 

Jöjjenek a képek :)

Ilyen lett :)

Táska

Na végre nekiálltam megint valami kreatív munkának. Ma van a húgom névnapja és varrok neki egy táskát, melyet feldobtam egy pár gyönggyel és egyéb alkatrésszel + a szeretetemmel :). Tetszik az összhatás :)

Így nézett ki az anyag nyersen :)                                    Így néz ki most :D

Félkész állapotában is nagyon tetszik :)

Sajnos megbetegedtem :( de remélem hamar meggyógyulok. Iszom a nagybödönnyi  mentás-citromos-mézes teát. Szóval úgy is itthon kuksolok, mint mindig :). De közben dolgozom ha tudok, új tervek jutnak az eszembe. Remélem nem mind álom marad....

"Megint egy évvel öregebb lettem.." Talán bölcsebb is, bár ki tudja...  Mindig adódnak olyan helyzetek, amelyekben nem az eszem irányít, hanem a szívem. Sokat tanul az ember a hibáiból, én is eleget tanultam szerintem és tudom még nincs vége.

Válaszút

Tele van a fejem tervekkel, úgy érzem most egy olyan útszakaszhoz értem, ahol választanom kell. Sőt olyan döntéseket kell tegyek, amelyek mozgalmasabbá teszik az életemet. Persze mindenkinek kell döntéseket tenni az életében, nekem is voltak nagy döntéseim. Most az önállóság felé vezető utat szeretném kitaposni. Ez teljesen normális. DE sok félelmem van emiatt... Merni kell kockáztatni az életben, mert ha nem teszek meg egy lépést, amely fontos lehetne és akár sikeres lennék benne, akkor bánni fogom később. Ha elesek , akkor fel fogok állni. Tudom rébuszokban beszélek, de most csak egyenlőre ennyit tudok mondani. 

A helyzetem nem javult, álláskeresésben semmi új, szóval reménytelen azt hiszem. Ezért gondolkodom távolabbi célok elérésében. Vagyis, hogy ezek nem egyik napról a másikra változtatják meg az életemet, hanem egy hosszú folyamat során. Ez vagy sikerül vagy nem, a legtöbb rajtam fog múlni. 

Hmmmm... khhhhmmm szóval a múltkor ígért a képek elmaradnak, ilyen időben képtelenség fényképezni az én kis analfabéta gépemmel... A vaku kiégette a képet, azaz a selyem anyag színei nem jöttek át úgy ahogy azt szerettem volna... És sajnos maradt azóta ez a vacak idő. Hol van már a vénasszonyok nyara???? És még korán is kellett kelnem, alig bírtam kikászálódni, még 10 perc mondogattam magamnak, de aztán csak kikeltem... Muszáj volt hiszen a munka várt... (takarítás) legalább van mit dolgoznom, nem ülök itthon a négy fal között és depizek...
Álláskeresésben sincs szerencsém, pedig igazán már mindenféle helyre beadtam, de persze válaszra sem méltatnak. Nem baj már voltam ilyen cipőben, nem adom fel! Mindent megpróbálok!!! Nem fogom hagyni magamat!!!!
Tervezek varrni magamnak régi már kiszakadt farmernadrágokból egy szoknyát ez ma pattant ki a fejemből. Gondoltam venni kéne egy farmerszoknyát, aztán gondoltam minek ha ott porosodnak a régi elnyűtt nadrágok, persze az ép részekből szabom majd ki a szoknyát. Talán még bordó kordanyagomat is fel tudom használni hozzá... Aztán egy régi táska tervemet is megvalósítom van anyagom, még anno vettem meg, amikor még a divat-stílus képzésen vettem részt. Akkor nem volt szükség rá hát most megcsinálom. :))) Mindenki, aki épp szomorú csak azt mondom Fel a fejjel :D.

Hosszú hallgatásomról

Utolsó bejegyzésem óta sok minden történt velem, valahogy nem tudtam magamat rávenni, hogy írjak.... Egy kicsit benne volt a nyári szünet szele is. Sokat gondolkodom mostanában a jövőmről. Mi lesz, hogyan lesz, hol kell fejlődjek még stb... Az biztos, hogy el kell kezdeni az önálló életem felépítését, többé már "nem várhatom" el szüleimtől, hogy eltartsanak. Sok terv kering a fejemben, mit csináljak, mi a legjobb nekem. Folyamatos állás keresésben vagyok. Nem hinném, hogy túl válogatós volnék a munka területén, hiszen egy helyen takarítást vállaltam. Csak azt szeretném, hogy jól érezzem magamat ott ahol dolgozni fogok, hogy elismerjék a munkámat, hogy fontosnak érezzem magamat.
A gondolataim felhőibe burkolódzva csak a varrás, ami kizökkent. Varrtam két kétrészes ruhát megrendelésre, kikapcsolt és élveztem végig, ahogyan a ruhák alakultak a kezeim között. Igaz mind kettő ugyanaz a szabásmintára lett kiszabva, mégis a más-más anyagból. Egyáltalán nem tartottam nyűgnek, mint korábban a varrást. Képeket csak később tudok kitenni, mert le vannak merülve az elemeim, ez jellemző pont, amikor az embernek szüksége volna rá akkor merül le...
Amit szeretnék most az egyenlőre titok, lehet, hogy csak álom marad, de meg kell próbálnom már csak azért is, hogy tudjam a határaimat és azt is, hogy ne hibáztassam magamat, hogy nem próbáltam meg....
Egyenlőre (és remélem sokáig) maradok pozitív :))) mert csak így viszem előbbre magamat...

Divat-stílus tervező vizsgamunkám 2006-ból

 A három ruha együtt a kifutón

Választott témám a szecesszió volt, a kollekcióm kiindulópontja az "S" vonal lett. Az "S" vonal azt eredményezte, hogy a keblek és a fenéktáj volt kihangsúlyozva. Egyik kedvenc festőm Alfons Mucha plakátjain látható ornamentikus díszítéseket vettem alapul, Nagyon tetszik nekem a szabad és légies ábrázolásmódja, a női szépségideált teremti meg plakátjain. A ruhák anyaga mű - taft, színei inkább a z   iparművészetnek a színeit hozza vissza.

Alfons Mucha egy cseh származású festő de plakátjai által vált világhírűvé.
 http://www.youtube.com/watch?v=OWvrIvs7LKY
E kis film jobban bemutatja műveit... 

Diploma,

Szombat óta én is beléptem a diplomások körébe. Fura, de nem érzek semmit. Olyan gyorsan történt, hogy szinte észre se vettem, de a kezembe volt a diplomám, és már a helyemen is voltam. Jó érzés, hogy legalább van egy főiskolai végzettségem. A diplomámmal lehetek katekéta, azaz hittantanár vagy lelkipásztori munkatárs, azaz plébánián dolgozhatok is. Ha kapok munkát, mert ugye az köztudott, hogy telített ez a szakma, mégis úgy éreztem, nekem itt a helyem. Bízom a gondviselésben és ha itt a helyem biztosan állásom is lesz. Nekem nem a pénz a fontos, hanem hogy adni tudjak olyan értékeket tudjak közvetíteni, amelyek sokkal fontosabbak az ember életében, mint a pénz vagy a hatalom.

Az ember tervez, de Isten végez ez egy jó mondás és jellemző is az elmúlt 1 hónapomra. Hiába terveztem, hogy varrni fogok, nem jött össze a vizsgák, csak jöttek egyre sorba. Na, de ma jön a varrógépszerelő és megjavítja a gépeim utána befejezhetem végre, amit el kellett volna kezdenem más rég. És talán lesz időm még a hobbyaimra is.
Elég fáradt voltam mostanában, végre pihenhetek is egy kicsit, de aztán szeptembertől újból elkezdődik minden.
Most kicsit rendezem az életemet. Remélem nem csak terv marad...
Szóval és tettel :) indulok neki a következő hónapoknak, remélem sikerül is mind. A tettek mezejére kell lépnie az embernek. :)
Szeretnék itthonról elszakadni kicsit a saját lábamon tapasztalni az életet. Még burokban érzem magam. Muszáj ezeket a lépéseket megtennem, előbb kellett volna már, de lehet, hogy ez a legmegfelelőbb alkalom. Csak egy állás kellene, a többit meg hozná a sors. Lehet hogy nehéz lesz suli mellett dolgozni,de sokan teszik ugyanezt akkor én is meg tudom csinálni. Csak ki kell állnom emellett a döntés mellet és teljesen meggyőződni arról, hogy ez jó lesz nekem.
Most egyenlőre pozitívan gondolok az eljövendőre. Remélem a kezdeti lelkesedés marad még egy jó időre.
Előre hát és nem nézek vissza!

Rohan az idő...

Elég régóta nem írtam semmit, de ez csak a szakdolgozat leadása miatt történhetett így. De végre leadtam :))))))) Ennek tényleg örülök. Itt még nincs vége még csak most kezdődik igazán a hajtás. Hogy túl éljem tervezgetem, hogy mit fogok az unalmasnak éppen nem mondható vizsgaidőszakban tevékenykedni. Először is varrok egy kicsit...amit már rég nem tettem. Most kedvem támadt hozzá. :) Mindig úgy vagyok vele, hogy amikor már kezdeném élvezni a varrás örömeit egyik gépem beadja a kulcsot...Így élvezzem az én szakmámat, bár tudom nem vagyok elég kitartó, ha egy ilyen kicsi dolog is elveszi a kedvemet a varrástól.
Amit még szeretnék emellett az a gyöngyfűzés, ami nem maradhat el, ebben igazán örömömet tudom lelni. Megnyugtat, kikapcsol teljesen.
Teli vagyok tervekkel, remélem sikerül akár csak egy részét is megvalósítani.

régi iromány

Az álmos természet éppen akkor éledezett, mikor a tavasz tündérei bejárták a vidéket. Én pedig a hajnal fényében tartottam célom felé. A réteket és a búzatáblákat a harmat fátyolozta. A poros utat koptattam, lépteimet valami más erő irányította. A nap csóvái a vér színére emlékeztettek, s közben arra gondoltam, mi várhat rám az ismeretlenbe. Elmosolyodtam visszagondoltam gyermekéveimre, milyen boldog életem volt, Istenem! Kiskoromban mindig a csűr tetején olvasgattam, egyedül ott lehetett nyugalmam, képes voltam egész napot egy könyv és néhány kíváncsi tyúk társaságában eltölteni. Apám ezért mindig zsörtölődött is velem, de titokban tudom, hogy a büszkeség töltötte el, csak nem akarta mutatni. Ahogy így merengtem a fák zöldjei közül a vasútállomás tűnt fel. Egy kis sóhaj hagyta el a lelkemet. Most is sajgó szívvel gondolok vissza szüleim tekintetére. Ahogyan ott álltak előttem, a szívem összeszorult, arra gondoltam, hogy talán nem is látom őket többé.Végre megérkeztem. A bőröndömet letettem, igencsak húzta a vállaimat a nagy súly. A peronon egyedül voltam, figyeltem, hogy vontatják a mozdonyokat. Majd tekintetem egy helyen pihent meg. A ködös messzeségben egy porfelhőt láttam. Biztos a parasztok terelgetik állataikat a mezőkre. A lomha állatok néha meg - meg állva tépegették az út széléről a nekik életet adó táplálékot, némelyik incselkedve a többiek közé vágott majd felbukott a sok láb tömegében.Közben a vonatom is bezötyögött. Még egyet sóhajtottam. Lassan szálltam fel mintha maradni szerettem volna. Beléptem az első kabinba, leültem az ablak mellé. A vonat elindult, hirtelen könnyek szöktek a szemembe, hamar letöröltem, majd felálltam és az ablakot kinyitottam. Elém tárult a szeretett táj, gyorsan magamba szívtam ezt a látványt, hogyha visszatérek, még emlékezzek minden négyzetméterére. Mikor teljesen eltűnt előlem újból helyet foglaltam. Elragadott a vonaton kívüli szépséges világ. A bokrok, a rétek, a búzatáblák, az erdők sokasága rohant el előttem.

Húsvéti készülődés 

Íme az első gyűrű :))))

Kezdetek....

Ahogyan láthatjátok egy kihívásként veszem a blogvezetést. Mivel sokszor nehezen nyílok meg mások előtt. Most kész tények elé állítom magamat. :-) Szó lesz a gyöngyös munkáimról, ez az a hobby ami kiteszi a szabadidőmet. de többnyire igyekszem magamról is írni, hol jártam mit láttam, szóval ami megfogott, lehet egy jó olvasmányélmény is akár.
Szakmám szerint modellező és divatstílus tervező vagyok, mivel nincs kellő gyakorlat a hátam mögött sehová sem tudtam elhelyezkedni. Az öltözködés és a divat mindig is érdekelt. Szeretek tanácsot adni ruházkodással kapcsolatban húgomnak és barátnőimnek. A varrást azóta amióta otthagytam a sulit nem igazán volt módom gyakorolni...
Voltam Au-pair Németországban és Ausztriában, talán életem egyik legjobb döntése volt, hogy belevágtam.
Most főiskolára járok és azt is nagyon élvezem, bár most elég stresszes időszakot élek meg szakdolgozat leadás, államvizsga stb.., július közepéig ez vár rám. Közbe azért megy az élet tovább nem áll meg és ezerféle dolog történik az emberrel. Mindezt szeretném ismertetni persze mindezek mellett a munkáimat is szeretném bemutatni.
Ha tetszik valami az oldalamon, ne hogy magadba tartsd!!!! :-)