Divat-stílus tervező vizsgamunkám 2006-ból

 A három ruha együtt a kifutón

Választott témám a szecesszió volt, a kollekcióm kiindulópontja az "S" vonal lett. Az "S" vonal azt eredményezte, hogy a keblek és a fenéktáj volt kihangsúlyozva. Egyik kedvenc festőm Alfons Mucha plakátjain látható ornamentikus díszítéseket vettem alapul, Nagyon tetszik nekem a szabad és légies ábrázolásmódja, a női szépségideált teremti meg plakátjain. A ruhák anyaga mű - taft, színei inkább a z   iparművészetnek a színeit hozza vissza.

Alfons Mucha egy cseh származású festő de plakátjai által vált világhírűvé.
 http://www.youtube.com/watch?v=OWvrIvs7LKY
E kis film jobban bemutatja műveit... 

Diploma,

Szombat óta én is beléptem a diplomások körébe. Fura, de nem érzek semmit. Olyan gyorsan történt, hogy szinte észre se vettem, de a kezembe volt a diplomám, és már a helyemen is voltam. Jó érzés, hogy legalább van egy főiskolai végzettségem. A diplomámmal lehetek katekéta, azaz hittantanár vagy lelkipásztori munkatárs, azaz plébánián dolgozhatok is. Ha kapok munkát, mert ugye az köztudott, hogy telített ez a szakma, mégis úgy éreztem, nekem itt a helyem. Bízom a gondviselésben és ha itt a helyem biztosan állásom is lesz. Nekem nem a pénz a fontos, hanem hogy adni tudjak olyan értékeket tudjak közvetíteni, amelyek sokkal fontosabbak az ember életében, mint a pénz vagy a hatalom.

Az ember tervez, de Isten végez ez egy jó mondás és jellemző is az elmúlt 1 hónapomra. Hiába terveztem, hogy varrni fogok, nem jött össze a vizsgák, csak jöttek egyre sorba. Na, de ma jön a varrógépszerelő és megjavítja a gépeim utána befejezhetem végre, amit el kellett volna kezdenem más rég. És talán lesz időm még a hobbyaimra is.
Elég fáradt voltam mostanában, végre pihenhetek is egy kicsit, de aztán szeptembertől újból elkezdődik minden.
Most kicsit rendezem az életemet. Remélem nem csak terv marad...
Szóval és tettel :) indulok neki a következő hónapoknak, remélem sikerül is mind. A tettek mezejére kell lépnie az embernek. :)
Szeretnék itthonról elszakadni kicsit a saját lábamon tapasztalni az életet. Még burokban érzem magam. Muszáj ezeket a lépéseket megtennem, előbb kellett volna már, de lehet, hogy ez a legmegfelelőbb alkalom. Csak egy állás kellene, a többit meg hozná a sors. Lehet hogy nehéz lesz suli mellett dolgozni,de sokan teszik ugyanezt akkor én is meg tudom csinálni. Csak ki kell állnom emellett a döntés mellet és teljesen meggyőződni arról, hogy ez jó lesz nekem.
Most egyenlőre pozitívan gondolok az eljövendőre. Remélem a kezdeti lelkesedés marad még egy jó időre.
Előre hát és nem nézek vissza!