2011. augusztus 31., szerda

Lezárás...

Hogy is fogalmazzak... néha az ember felett összecsapnak a hullámok. Ez az év ilyen volt, magamba zuhantam... Sok kicsi vízcseppből gyűlt össze olyan nagy hullám,  hogy már  nem tudtam kezelni, lecsapott. Azt tanították az okos emberek a főiskolán, hogy ez jó dolog, mert nehezebb helyzetekre készít fel, azaz tanulhatok belőle, mert egy későbbi nehézség adódik tudom mit tegyek, hogy erősebben kerüljek ki egy mély válságból
Az ember hajlamos sokat panaszkodni, hogy mennyi a baja mikor egy válságos időszakon megy keresztül. Én is eleinte ezt tettem, de tudtam mindeközben, hogy ennek kell hogy értelme legyen, és eljuthatok pozitív következtetésekre.
Most erős vagyok, és erősebb, mert valami olyant győztem le magamban, ami eddig akadály volt, mind a lelki fejlődésemben mind az emberi kapcsolatok terén. Mégpedig a büszkeség, ami lehet pozitív és előbbre vivő, illetve negatív, ami megállít a fejlődésben. Úgy érzem, hogy alázatot kellet tanulnom ebben az évben és gyakorolnom kell továbbra is.... Csak így jutok előrébb. 
Mindaddig míg a magam sajnálatával voltam elfoglalva, addig nem ment semmi a munka az emberi kapcsolataim is lefagytak, most felülkerekedve a szenvedésen már könnyebb. Nem mondanám hogy flottul megy minden, még sokat kell magamat noszogatnom. Szélcsend van a ladikom már nyugton ringatózik a tó tükrén.