"Megint egy évvel öregebb lettem.." Talán bölcsebb is, bár ki tudja...  Mindig adódnak olyan helyzetek, amelyekben nem az eszem irányít, hanem a szívem. Sokat tanul az ember a hibáiból, én is eleget tanultam szerintem és tudom még nincs vége.

Válaszút

Tele van a fejem tervekkel, úgy érzem most egy olyan útszakaszhoz értem, ahol választanom kell. Sőt olyan döntéseket kell tegyek, amelyek mozgalmasabbá teszik az életemet. Persze mindenkinek kell döntéseket tenni az életében, nekem is voltak nagy döntéseim. Most az önállóság felé vezető utat szeretném kitaposni. Ez teljesen normális. DE sok félelmem van emiatt... Merni kell kockáztatni az életben, mert ha nem teszek meg egy lépést, amely fontos lehetne és akár sikeres lennék benne, akkor bánni fogom később. Ha elesek , akkor fel fogok állni. Tudom rébuszokban beszélek, de most csak egyenlőre ennyit tudok mondani. 

A helyzetem nem javult, álláskeresésben semmi új, szóval reménytelen azt hiszem. Ezért gondolkodom távolabbi célok elérésében. Vagyis, hogy ezek nem egyik napról a másikra változtatják meg az életemet, hanem egy hosszú folyamat során. Ez vagy sikerül vagy nem, a legtöbb rajtam fog múlni. 

Hmmmm... khhhhmmm szóval a múltkor ígért a képek elmaradnak, ilyen időben képtelenség fényképezni az én kis analfabéta gépemmel... A vaku kiégette a képet, azaz a selyem anyag színei nem jöttek át úgy ahogy azt szerettem volna... És sajnos maradt azóta ez a vacak idő. Hol van már a vénasszonyok nyara???? És még korán is kellett kelnem, alig bírtam kikászálódni, még 10 perc mondogattam magamnak, de aztán csak kikeltem... Muszáj volt hiszen a munka várt... (takarítás) legalább van mit dolgoznom, nem ülök itthon a négy fal között és depizek...
Álláskeresésben sincs szerencsém, pedig igazán már mindenféle helyre beadtam, de persze válaszra sem méltatnak. Nem baj már voltam ilyen cipőben, nem adom fel! Mindent megpróbálok!!! Nem fogom hagyni magamat!!!!
Tervezek varrni magamnak régi már kiszakadt farmernadrágokból egy szoknyát ez ma pattant ki a fejemből. Gondoltam venni kéne egy farmerszoknyát, aztán gondoltam minek ha ott porosodnak a régi elnyűtt nadrágok, persze az ép részekből szabom majd ki a szoknyát. Talán még bordó kordanyagomat is fel tudom használni hozzá... Aztán egy régi táska tervemet is megvalósítom van anyagom, még anno vettem meg, amikor még a divat-stílus képzésen vettem részt. Akkor nem volt szükség rá hát most megcsinálom. :))) Mindenki, aki épp szomorú csak azt mondom Fel a fejjel :D.

Hosszú hallgatásomról

Utolsó bejegyzésem óta sok minden történt velem, valahogy nem tudtam magamat rávenni, hogy írjak.... Egy kicsit benne volt a nyári szünet szele is. Sokat gondolkodom mostanában a jövőmről. Mi lesz, hogyan lesz, hol kell fejlődjek még stb... Az biztos, hogy el kell kezdeni az önálló életem felépítését, többé már "nem várhatom" el szüleimtől, hogy eltartsanak. Sok terv kering a fejemben, mit csináljak, mi a legjobb nekem. Folyamatos állás keresésben vagyok. Nem hinném, hogy túl válogatós volnék a munka területén, hiszen egy helyen takarítást vállaltam. Csak azt szeretném, hogy jól érezzem magamat ott ahol dolgozni fogok, hogy elismerjék a munkámat, hogy fontosnak érezzem magamat.
A gondolataim felhőibe burkolódzva csak a varrás, ami kizökkent. Varrtam két kétrészes ruhát megrendelésre, kikapcsolt és élveztem végig, ahogyan a ruhák alakultak a kezeim között. Igaz mind kettő ugyanaz a szabásmintára lett kiszabva, mégis a más-más anyagból. Egyáltalán nem tartottam nyűgnek, mint korábban a varrást. Képeket csak később tudok kitenni, mert le vannak merülve az elemeim, ez jellemző pont, amikor az embernek szüksége volna rá akkor merül le...
Amit szeretnék most az egyenlőre titok, lehet, hogy csak álom marad, de meg kell próbálnom már csak azért is, hogy tudjam a határaimat és azt is, hogy ne hibáztassam magamat, hogy nem próbáltam meg....
Egyenlőre (és remélem sokáig) maradok pozitív :))) mert csak így viszem előbbre magamat...