Réges régen....

 hümhüm hümmmmm hát eléggé rég írtam ami azt illeti nagyon rég.... ezért jár ez a fejecske (pirulok) nem találtam jobbat egyenlőre, ez itt inkább a szerelemtől pirul és nem a zavartól, ami most ide illenék :) Kedvenc mondásom jellemző erre az időszakra, amit kihagytam: "Nyugaton a helyzet változatlan", azaz inkább keleten, de mindegy :), egy helyben áll és várat magára. Én már nyüzsögnék, ha tehetném, de ki kell várnom a soromat. Az ember sok mindent szeretne, amit nem lehet egyszerre mert képtelen elvállalni. Huh már megint kezdek általánosítani.
Végre jutott időm, hogy magamnak is varrjak egy új  nadrágot. Egészen más érzés az ha varrhatok, és főleg saját magamnak. Mondhatnám úgy is, hogy önterápia sőt ezt is gondolom, mert minden kézműves dolog illetve hobbi fontos az embernek. Minden, amit az ember magának (ill. másoknak) elkészít az büszkeséggel, örömmel tölti el. És a pozitív visszajelzések is erősítik az embert, hogy jó az amit művel. Amikor az ember a hobbijában merül el, közben elfelejtkezik a gondjairól. Mindent tisztán lát, mert önmagára szán időt. Szerintem az volna a jó ha mindenki a hobbijával kapcsolatos munkát végezne. Több boldogabb ember lenne az utcákon az már egyszer biztos.

"Barátok közt a hallgatás az igazi beszélgetés. Nem a szavak számítanak, hanem az, hogy nincs szükségük rájuk."

Hallgatásomnak több oka is van. Annyi minden történt körülöttem, hogy nem győzőm kapkodni a fejemet. A pozitív élmények között persze vannak negatívak, (de ezeket inkább felejtsük is el) . A legjobb, ami történhetett velem az, hogy Međugorje-éban lehettem, ahol "közel van az ég :) a földhöz". Sok problémát el tudtam hessegetni magamtól, és igyekszem továbbra is ezen az úton haladni.  Következő időben a megbocsátás lesz az igazi feladatom. Kemény dió, lesz időm megrágni.  A varrásról továbbra sem mondtam le, varrogatok, de most semmi új nem pattan ki a fejemből :( egyenlőre, ruhákat javítgatok. Illetve próbálgatom a szárnyaimat és főleg a határaimat a tervezésben is. Élvezem a tervezést és az ezzel járó munkafolyamatokat, a kivitelezését egy ruhának. Amikor büszke lehetek saját munkámra, no meg a megérdemelt elismerések mindig jól esnek az embernek.

Környezetvédelem tudata a varrásban :)

Az ötlet már sokkal előbb motoszkált bennem, mielőtt még megkaptam e-mailben az értesítést erről a kezdeményezésről. Igaz az első gondolatom az volt, hogy kell egy új szoknya, és van itthon pár elhasznált farmer meg maradék kord anyagom. Ezt a kettőt párosítottam így készült el az első re-szoknyám :), amit megspékeltem egy kis gépi hímzéssel is. Másik ok sajnáltam kidobni a farmer anyagokat, mert azért vannak részei, amik még használhatókat. Közbe jött egy e-mail is itt megnézheted. Szóval mindenképp hasznosan jártam el, a környezet számára és saját magam számára is.  

 

Jöjjenek a képek :)

Ilyen lett :)

Táska

Na végre nekiálltam megint valami kreatív munkának. Ma van a húgom névnapja és varrok neki egy táskát, melyet feldobtam egy pár gyönggyel és egyéb alkatrésszel + a szeretetemmel :). Tetszik az összhatás :)

Így nézett ki az anyag nyersen :)                                    Így néz ki most :D

Félkész állapotában is nagyon tetszik :)

Sajnos megbetegedtem :( de remélem hamar meggyógyulok. Iszom a nagybödönnyi  mentás-citromos-mézes teát. Szóval úgy is itthon kuksolok, mint mindig :). De közben dolgozom ha tudok, új tervek jutnak az eszembe. Remélem nem mind álom marad....

"Megint egy évvel öregebb lettem.." Talán bölcsebb is, bár ki tudja...  Mindig adódnak olyan helyzetek, amelyekben nem az eszem irányít, hanem a szívem. Sokat tanul az ember a hibáiból, én is eleget tanultam szerintem és tudom még nincs vége.

Válaszút

Tele van a fejem tervekkel, úgy érzem most egy olyan útszakaszhoz értem, ahol választanom kell. Sőt olyan döntéseket kell tegyek, amelyek mozgalmasabbá teszik az életemet. Persze mindenkinek kell döntéseket tenni az életében, nekem is voltak nagy döntéseim. Most az önállóság felé vezető utat szeretném kitaposni. Ez teljesen normális. DE sok félelmem van emiatt... Merni kell kockáztatni az életben, mert ha nem teszek meg egy lépést, amely fontos lehetne és akár sikeres lennék benne, akkor bánni fogom később. Ha elesek , akkor fel fogok állni. Tudom rébuszokban beszélek, de most csak egyenlőre ennyit tudok mondani. 

A helyzetem nem javult, álláskeresésben semmi új, szóval reménytelen azt hiszem. Ezért gondolkodom távolabbi célok elérésében. Vagyis, hogy ezek nem egyik napról a másikra változtatják meg az életemet, hanem egy hosszú folyamat során. Ez vagy sikerül vagy nem, a legtöbb rajtam fog múlni. 

Hmmmm... khhhhmmm szóval a múltkor ígért a képek elmaradnak, ilyen időben képtelenség fényképezni az én kis analfabéta gépemmel... A vaku kiégette a képet, azaz a selyem anyag színei nem jöttek át úgy ahogy azt szerettem volna... És sajnos maradt azóta ez a vacak idő. Hol van már a vénasszonyok nyara???? És még korán is kellett kelnem, alig bírtam kikászálódni, még 10 perc mondogattam magamnak, de aztán csak kikeltem... Muszáj volt hiszen a munka várt... (takarítás) legalább van mit dolgoznom, nem ülök itthon a négy fal között és depizek...
Álláskeresésben sincs szerencsém, pedig igazán már mindenféle helyre beadtam, de persze válaszra sem méltatnak. Nem baj már voltam ilyen cipőben, nem adom fel! Mindent megpróbálok!!! Nem fogom hagyni magamat!!!!
Tervezek varrni magamnak régi már kiszakadt farmernadrágokból egy szoknyát ez ma pattant ki a fejemből. Gondoltam venni kéne egy farmerszoknyát, aztán gondoltam minek ha ott porosodnak a régi elnyűtt nadrágok, persze az ép részekből szabom majd ki a szoknyát. Talán még bordó kordanyagomat is fel tudom használni hozzá... Aztán egy régi táska tervemet is megvalósítom van anyagom, még anno vettem meg, amikor még a divat-stílus képzésen vettem részt. Akkor nem volt szükség rá hát most megcsinálom. :))) Mindenki, aki épp szomorú csak azt mondom Fel a fejjel :D.